Ideogrammák Kínában
 Belelapozok ¦ MegrendelemAjánlom a könyvet |
A kínai tradíció szerint a festmény „csendes költészet”, a kalligráfia pedig költemény a kép fehér terében. Tán ezért tisztelte, szerette költői, festői lendületével, szabadságával Henri Michaux a kínai kalligráfiát. Az abban feltárulkozó, kinyíló, szárnyaló nyelvet. A fogalmiság képiségét. A spontaneitás szigorú-szép rendjét. A jelentés tisztaságát az absztrakcióban. Az elvonatkoztatás magma-igazát: a földmélyi csendből csírázó, erősödő lehetőséget a felfedésre, a pontos értelemre, a változás öröktől-örökig érő hitére. "A kalligráfus művészete az összeférhetetlen dolgok pontos mérlege, haladás és fellépés, megmutatkozni a világon. – Ilyen a színpadra lépő kínai színész, ki megmondja nevét, születésének helyét, hogy mi esett meg vele, s hogy mit tett – létokokba burkolózik, önigazolással szolgál. A kalligráfia: azáltal, ahogy az ember a jelekkel bánik, nyilvánvalóvá tenni, hogy méltó tudására, hogy valóban művelt. Ebből fog… vagy nem fog igazolást nyerni."
|