Bozóthegyi Kiadó

Henri Michaux valamikor az 1920-as évek közepén látta először kiállítva Paul Klee rajzait és festményeit. Az élmény meghatározta festői indulását és egész késobbi alkotói pályáját. Több mint húsz év elteltével, a második világháború – s immár a svájci festő halála – után rendezték meg az első nagy, Klee művészetének szentelt párizsi kiállítást, aminek Michaux különösen érzékeny szemű tanúja volt. A kettejük közötti szellemi rokonság, az alkotói szabadság – legyen az irodalmi vagy képzoművészeti – hitének és vállalásának ismételt felfedezése nem maradt benne visszhangtalan. A magát a vonalak és jelek rabjának valló Michaux Klee hol játékosnak, hol komornak tűnő, de mindig szabadon mesélő vonalrajzaiban ismert önmagára. Ebből a találkozásból született meg rövid írása, a Vonalkalandok, amit Paul Klee tizenöt rajzával illusztrálva adunk most közre.

 
„Amikor Paul Klee képeinek első kiállítását láttam, kijőve, emlékszem, nagy csend borult fölém.

Hogy mit is láttam ott, festészetbe zárultan, nem tudom. Nem éreztem szükségét, hogy tudjam, boldogságomban, hogy átjutottam a másik oldalról, benn az akváriumban, távol a pengeéltől.”
Henri Michaux